Egy interneten talált fénykép nyomába eredve különös informáicókra bukkantunk egy ma már kevésbé ismert, ám korának egyik legismertebb írójának életéről. Erdős Renéet és szeretett komondorát ábrázolja a fénykép, amely az 1930-as évek első felében készülhetett.
A képen Erdős Renée és Bocs nevű nyírott szőrű komondora látható rákoshegyi házának kertjében.
Erdős Renée (1878 - 1956) egy felvidéki, hét-gyermekes magyar zsidó család utolsó gyermekeként született. Pedagógiai pályára készült, ám tanulmányait hamarosan megszakította.
Írói tehetségére Eötvös Károly figyelt fél, mert első verseivel a női lélek merész ábrázolójaként mutatkozott be. Szenvedélyes lírájával a közfigyelmet csakhamar magára irányította. Nem a tartózkodó leányi báj, hanem a nő szerelmi vágyának megéneklésével aratott sikert, s vívta ki a századforduló némely korifeusának haragját. Regényeit ifjú lányok csak titokban olvasták, s a közvélemény nemsokára mint a legerotikusabb magyar írónőt tartotta számon.
Magánéleti csalódásai és szakításai után katolikus hitre tért, és egy olaszországi kolostorba vonult vissza. Ezt követően írásaira a misztikus erotikus atmoszféra volt jellemző. Újságíróként bécsi, római és firenzei tudósítóként tevékenykedett.
Ő volt az első nő a magyar irodalomban, aki meg tudott élni alkotói munkásságából. Legnagyobb sikerét a vatikáni pompát és római miliőt pazarul visszatükröztető Santerra bíboros (1922) című regényével érte el. 78 éves korában hunyt el.
Erdős Renée-nek két kutyája is volt. „Az egyik szelid, jó farkaskutyám” – ahogy írja, néhány hónapos komondoráról pedig ezt olvashatjuk Csukott kert című kötetében:
„Bocs, a fehér komondorkölyök, bozontos képű, izgága, ravasz. Életének első tavaszán örülve mindennek, amit maga körül lát, mohó orrlyukaival a végtelenséget szimatolva, hihetetlenül kedves és fontoskodó pofával!”
Az idézetet és az 1930-as évek első felében született fényképet Ádám Ferenc, az Erdős Renée Ház gyűjteményvezetője bocsájtotta a rendelkezésünkre. Köszönet érte.